Szicília a Földközi-tenger legnagyobb szigete, amely az olasz félszigettől a Messinai-szorossal elválasztva fekszik. A sziget rendkívül változatos földrajzi adottságokkal rendelkezik, a hegyvidékektől a termékeny síkságokon át a vulkanikus tájakig. A partvonal hosszan tagolt, számos öböl, félsziget és kisebb sziget (például a Lipari- vagy az Egadi-szigetek) egészíti ki.
Kelet-Szicília
A keleti partvidék legmeghatározóbb eleme az Etna, Európa legnagyobb működő vulkánja. Az Etna környéke nemcsak geológiailag, hanem mezőgazdaságilag is fontos térség: a vulkanikus talaj rendkívül termékeny, citrusligetek és szőlők borítják. Catania városa a keleti part egyik központja, északabbra Taormina, délen pedig Siracusa terül el. A keleti part síkvidékei és a dombos, tengerbe szakadó szakaszok váltják egymást.
Nyugat-Szicília
A nyugati vidék a Trapani–Marsala–Mazara del Vallo háromszög által meghatározott térség, ahol a domborzat lankásabb, és sok a mezőgazdasági terület. Itt terül el a híres Marsalai borvidék is. A part mentén lagúnák, sós tavak és halászkikötők találhatók, míg a belső vidékeken olajfaligetek és szőlőültetvények dominálnak. Nyugat-Szicília jelentősége a pun, római és arab emlékekben is tükröződik.
Dél-Szicília
A déli partvidék jellemzően alacsonyabban fekvő, itt található a sziget egyik legnagyobb síksága, a Piana di Gela. Ez a térség a mezőgazdaság, különösen a gabonatermesztés központja. Az archeológiai örökség gazdag: Agrigento, a híres Templomok Völgye, valamint a barokk városok, mint Noto, Modica és Ragusa is itt fekszenek. A déli partszakasz kevésbé tagolt, de hosszan elnyúló homokos strandokat kínál.
Észak-Szicília
A sziget északi peremét a Tirrén-tenger övezi, és itt találhatók a leglátványosabb hegyvidéki tájak, például a Madonie- és a Nebrodi-hegység. Ezek a vonulatok sűrű erdőkkel, meredek völgyekkel és hagyományos hegyi falvakkal rendelkeznek. Palermo, a sziget fővárosa, az északi part középső részén helyezkedik el, míg nyugaton Cefalù, keleten Milazzo és Messina kapcsolódik a tengerhez. Az északi part legfontosabb földrajzi jellemzője a meredek sziklafalak és a tengerbe szakadó hegyoldalak együttese.
Belső Szicília
A sziget belső része hegyvidékes és dombságokkal tagolt, kevésbé lakott terület, amelynek gazdasága hagyományosan a mezőgazdaságra épül. A térség legmagasabb pontjai az Erei- és Iblei-hegységben találhatók, ahol karsztos képződmények, fennsíkok és mély völgyek váltakoznak. Enna, a „Szicília közepe”, 900 méteres tengerszint feletti magasságával egyike a legmagasabban fekvő olasz városoknak.
Kapcsolódó szigetek
Szicília földrajzi egységéhez több kisebb szigetcsoport is tartozik. A Lipari-szigetek (Eoli-szigetek) vulkanikus eredetűek, legismertebb közülük Stromboli és Vulcano. Az Egadi-szigetek nyugatra, Trapani partjainál találhatók, míg a Pantelleria és Lampedusa már az afrikai kontinenshez közelebb eső szigetek, amelyek földrajzilag is átmenetet képeznek a két kontinens között. Ezek a kisebb szigetek ökológiai és kulturális szempontból is sajátos régiók.
Térképek: Depositphotos