Puglia városai nem véletlenül kerülnek egyre több „Olaszország legjobb városai” lista élére: a régió települései egymástól teljesen eltérő karakterrel rendelkeznek. Az Adriai-tenger fölé emelt sziklaszirteken fehér katedrálisok ragyognak, a Valle d’Itria dombjai között kerekded alaprajzú kisvárosok sorakoznak, a Salento-félszigeten tengerre nyíló barokk paloták és halászkikötők váltják egymást. Puglia városainak közös vonása a helyi kő – az arany színű tufa, a fehér mészkő és a fekete szegélyű bazalt – amelyből az utcák, a templomok és a paloták egyaránt épültek, és amelyek a napszaktól és az évszaktól függően mindig más fényben tündökölnek.
Bari
Bari a régió fővárosa és legforgalmasabb kapuvárosa, amelynek óvárosában – a Bari Vecchián – a középkori labirintus és a déli olasz utcai élet egyedülálló elegyét lehet megtalálni. A szűk sikátorokon asszonyok gyúrják az orecchiette tésztát a küszöbökön, és a Via delle Orecchiette minden délben a friss tészta illatától illatozik. A negyed szívében a Basilica di San Nicola (1087) az egész dél-olasz zarándoklat egyik legfontosabb célpontja – a kripta Szent Miklós ereklyéit őrzi, és bizánci stílusú mennyezetboltozata az olasz román kőfaragás egyik csúcsa. A tenger feletti várfal és a lungomare esti sétánya a város polgári életének természetes terepe.
Lecce
Lecce a „dél Firenzéje” – ezt a jelzőt nem az arány, hanem a sűrűség indokolja: a városközpont néhány száz méterén belül annyi barokk homlokzat, kapu, erkély és dombormű zsúfolódik össze, mint máshol talán egész tartományokban. A Basilica di Santa Croce homlokzatán kövek százai faragódtak fantasztikus állatfigurákba, szőlőindákba és angyalarcokba; a Piazza del Duomo zárt, belső teres megoldása a barokk városrendezés egyik legjobb példája. A pietra leccese – a helyi lágy, könnyű mészkő – faraghatósága tette lehetővé ezt a díszgazdagságot, és ugyanebből az anyagból készülnek ma is a helyi mesterek szobrai és dísztárgyai.
Trani
A Baritól kb. 45 km-re észak felé, az Adria partján fekvő Trani az egyik legszebben megőrzött normann tengerparti városka Pugliában, és egyre többen tartják a régió legtitokzatosabb és leghangulatosabb városának. Fő látnivalója a Cattedrale di San Nicola Pellegrino (1143–1186), amely közvetlenül a tenger szélén, sziklaszirten áll: a homokszínű mészkőhomlokzat és a karcsú harangtorony az Adriai-tenger felett lebegő sziluettje az egyik legikonikusabb kép Pugliában. A katedrális alatt két korábbi templomréteg – a 10. századi Santa Maria della Scala és a 6. századi San Leucio kripta – ásatásokkal feltárt terei látogathatók.
A kikötő mentén húzódó Lungomare esti sétánya, a vízre néző éttermek sora és a kikötőben horgonyzó halászhajók képe Tranit a legjobb hangulatú pugliai tengerparti város titulusára érdemesítik. A Castello Svevo (1233) II. Frigyes megbízásából épített erődje közvetlenül a kikötő szélén áll.
Vieste
A Gargano-félsziget keleti csúcsán, fehér sziklafokra épített Vieste Puglia leglátványosabb fekvésű tengerparti városa. Az óváros szűk, lépcsős sikátorai és fehérre meszelt homlokzatai egy szűk sziklanyúlványon sűrűsödnek össze, amelyet két oldalról a tenger fog közre – a fentről és a vízről egyaránt lenyűgöző látvány a félsziget legikonikusabb képeinek egyike. A város szimbóluma a Pizzomunno – egy 25 méteres, tűhegyes fehér mészkőoszlop, amely közvetlenül a főstrand szélén emelkedik ki a tengerből, és a helyi szerelmi legenda hőseként tartják számon.
Vieste a Gargano Nemzeti Park legjobb bázisvarosa: a Foresta Umbra bükkerdei, a Baia delle Zagare sziklaívei és a félsziget rejtett öblei mind egynapos kirándulással elérhetők. A városból rendszeres hajójárat indul a Tremiti-szigetekre is.
Polignano a Mare
Polignano a Mare a Baritól délre, az Adriai-tenger sziklás partjára épített fehér városka, amelynek összképe a sziklafalból kinövő házak, az alatta húzódó tengeri barlangok és a két part közé bevágódó Lama Monachile szurdok együtteséből áll. A belváros szűk utcáin Domenico Modugno – a Nel Blu Dipinto di Blu szerzőjének – szobra néz a tengerre; a városfal alatti sziklás öblök és a szomszédos Cala Paura strand a leglátogatottabb strandolási pontok. Polignano a Red Bull Cliff Diving világverseny állandó helyszíne, ahol a profi sziklaugrókat évente több tízezer néző kíséri figyelemmel.
Monopoli
Polignano a Marétól kb. 15 km-re délre, autóval kb. 15 perc alatt elérhető Monopoli az Adriai-part egyik legjobb állapotban megőrzött kikötővárosa, amelyet a turisták sokkal kisebb arányban keresnek fel, mint a szomszédos Polignano a Marét – ez egyszerre hátránya és legnagyobb vonzereje. A kikötő körüli Piazza Garibaldi és a tőle sugárzó szűk utcák tömör, élő, autentikus pugliai városképet alkotnak; a Castello Carlo V (16. sz.) a kikötő bejáratánál áll, és ma rendezvények és időszaki kiállítások helyszíne.
Monopoli különlegessége a sűrűn egymásra épülő templomhálózat: a kis városban több mint 30 templom sorakozik, amelyek közül a Cattedrale di Maria Santissima della Madia barokk homlokzata a legjelentősebb. A kikötőből csónaktúrákkal a szomszédos tengerparti barlangok és a nyílt parti öblök is elérhetők.
Locorotondo
A Valle d’Itria legkerekebb és legfotogénebb kisvárosát már neve is leírja: Locorotondo (kerek hely) körkörösen felépített, fehér falú óvárosával az egész trullis dombvidék egyik legszebb panorámáját nyújtja. A városmag sátorhajlásos tetős házai – a helyi nevükön cummerse – kizárólag erre a vidékre jellemző népi építészeti forma: a tetők szimmetrikus kettős lejtése és a fehérre meszelt falak ritmusa az utcákat szinte klinikai tisztaságú, mégis meleg hangulatú folyosóvá teszi.
A városközpont sétatávolságban bejárható; a körfalon kívülről a dombra visszanézve a trullós völgy és a fehér városkorona kontrasztja a legjobb képet adja. Locorotondo a Locorotondo DOC fehérbor szülőföldje, amelyet Verdecchio Bianco és Bianco d’Alessano szőlőkből készítenek, és a helyi borpincészetek kóstolóval egybekötött látogatásra is lehetőséget adnak.
Alberobello
Alberobello az UNESCO Világörökség részét képező trullók miatt vált Puglia leglátogatottabb városává. A Rione Monti negyedben közel 1000 kúpos kőtetős kunyhó sorakozik a domboldalon; a félgömb alakú kőtetők csúcsain festett vagy karcolt mágikus szimbólumok – napok, keresztek, asztrológiai jelek – teszik egyedivé az összképet. A másik megőrzött negyed, az Aia Piccola ma is lakott: az itt élők mindennapi élete a trullik autentikus környezetében zajlik. A Trullo Sovrano, az egyetlen kétszintes trulló múzeumként látogatható, és az eredeti 20. századi berendezés a helyi életmódot mutatja be.
Martina Franca
A Valle d’Itria legelegánsabb városának a Martina Franca számít: az Alberobellótól kb. 14 km-re, a dombvidék egyik legmagasabb pontján (431 m) elhelyezkedő kisváros barokk palotái és főterei sokkal gazdagabb és városiasabb benyomást keltenek, mint a környék többi kisvárosáé. A Piazza Roma közepén álló Palazzo Ducale (17. sz.) homlokzatának barokk pilaszterei és a belső udvara ma is a városigazgatás otthona, de egy része múzeumként és koncertteremként látogatható.
A Basilica di San Martino főhomlokzatának tornyai és a mögötte húzódó barokk negyed sikátorai a dél-pugliai barokk legjobb példái; a Via Cavour és Via Vittorio Emanuele mentén nemesi paloták és elegáns kávézók váltakoznak. Martina Franca a Festival della Valle d’Itria operafesztivál helyszíne, amelyet minden nyáron a Palazzo Ducale udvarán rendeznek meg.
Cisternino
A Valle d’Itria három fehér városka közül Cisternino a legautentikusabb hangulatú és legkevesebb turistával látogatott. A kis dombtetős város óvárosában valódi helyi élet zajlik: a reggeli piac, a helyi borbélyok és kézművesek látványa, és az estébe nyúló sikátori séta – amelyen szinte kizárólag helyiekkel találkozni – egyfajta pugliai időutazást jelent. A város legismertebb gasztronómiai különlegessége a bombetta: töltött és frissen grillezett hústekercs, amelyet a helyi fornello (hentesnél grillező) műhelyekben készítenek, és az utcán állva, újságpapírba csomagolva fogyasztanak el.
Gallipoli
Gallipoli a Salento Jón-tengeri oldalának legfestőibb városa, amelynek középkori szigetmagja egy 17. századi kőhíddal kapcsolódik a szárazföldhöz. A híd előtt álló Castello Angioino (13. sz.) bástyái közvetlenül a vízből emelkednek ki; a sziget belsejében szorosan egymásba simuló barokk templomok és palotahomlokzatok sorakoznak, amelyek közül a Cattedrale di Sant’Agata (17. sz.) gazdagon faragott főhomlokzata a leglátványosabb. Gallipoli a Jón-part legnépszerűbb ifjúsági nyaralóhelye is: a Baia Verde strand és a közelében működő nyári szórakozóhelyek a legélénkebb adriai partszakasz hangulatát hozzák a salentói tengerpartra.
Otranto
Olaszország legkeletibb városaként Otranto az Adriai-tenger és az albán part szimbolikus kapuján áll. A Cattedrale di Santa Maria Annunziata (11–12. sz.) padlóját a világ egyik legnagyobb fennmaradt romanikus mozaikpadlója borítja: a 12. századi Pantaleone szerzetes alkotásán az életfa, bibliai jelenetek, állatfigurák és mitológiai alakok 600 négyzetméteren sorakoznak. A katedrális oldalkápolnájában az 1480-as oszmán ostrom 800 kivégzett mártírjának ereklyéi láthatók. Az Aragoniai erőd bástyáiról az Adriai-tenger és az albán part napfényes időben egyszerre látható.
Ostuni
A Brindisi tartomány dombhátán, fehéren ragyogó Ostuni – a „fehér város” (La Città Bianca) – az egyik legtöbbet fotózott pugliai látvány: a fehér épületek tömege messziről, az olajfaligetekkel tarkított síkságról nézve szinte lebeg a horizonton. Az óvárosba felérve a Cattedrale di Santa Maria dell’Assunta (15. sz.) gótikus-mór hatású főhomlokzata és a körülötte sűrűsödő fehér sikátorok sora várja a látogatókat. Ostuni esti hangulata – amikor a fehér falak narancssárga reflektorfényben izzanak, és a teraszok megtelnek helyiekkel – az egész régió egyik legromantikusabb pillanata.
Fotók: Depositphotos, Tripadvisor