A Jón-tenger fölé magasodó sziklafokon, ott, ahol az ókori görögök templomokat emeltek és színházat vájtak a kőbe, rejtőzik Szicília legelbűvölőbb városa. Taormina a maga kétszáz méteres magasságából tekint le a tengerre, miközben a háttérben Európa legaktívabb tűzhányója, az Etna füstölgő kúpja őrködik. Ez a kettősség – a kék végtelen és a tüzes hegy, az antik romok és a belle époque elegancia – teszi Taorminát azzá, amivé vált: Szicília turistafővárosává, és a Földközi-tenger egyik legvarázslatosabb úti céljává.
Évezredek a sziklán
Taormina története a görög kolonizáció koráig nyúlik vissza. Kr. e. 734-ben görög telepesek érkeztek Szicíliába, és a partvidéken megalapították Naxost, az első görög kolóniát a szigeten. Amikor Naxost Kr. e. 403-ban Dionüsziosz szürakúzai türannosz lerombolta, a menekülő lakosok a magasban fekvő Monte Tauro sziklaplatóján találtak menedéket – így született Tauromenion, a későbbi Taormina.
A rómaiak Kr. e. 212-ben foglalták el a várost, és a görög színházat saját ízlésükre alakították: gladiátorviadalok és tengeri csaták színpadává bővítették az ókori cavea-t. A birodalom bukása után bizánciak, arabok, majd normannok váltották egymást a sziklafokon – mindegyik hódító hagyott nyomot az épületeken, a konyhán és a kultúrán.
A modern Taormina születése a 19. század második felére tehető. A német festők és írók – közülük is elsősorban Otto Geleng tájképfestő – felfedezték a település páratlan panorámáját, és műveik révén Taormina neve bejárta az európai szalonokat. A 20. század elején már a kontinens arisztokráciája nyaralt itt; a belle époque villái és szállodái ma is a település jellegzetes építészeti elemei. A huszadik század közepén a filmvilág sztárjai – Greta Garbo, Marlene Dietrich, Cary Grant, majd később Elizabeth Taylor és Richard Burton – tették végleg a nemzetközi jetset térképére.
A görög színház: ahol a dráma a tájjal verseng
Taormina koronája a Teatro Antico, a görög-római színház, amely a város legmagasabb pontján áll. A Kr. e. 3. században épült, majd a rómaiak által átépített amfiteátrum ma is működő kulturális helyszín – nyáron operaelőadások, koncertek és filmvetítések kelnek életre a kétezer éves köveken.
A színház azonban nem csupán műemlék: a cavea félköríves nézőteréről feltáruló panoráma az egyik leghíresebb látvány egész Olaszországban. A színpad mögötti oszlopsor keretezi a képet: balra a Jón-tenger végtelen kékje, jobbra az Etna hófödte – vagy éppen füstölgő – csúcsa, középen pedig az ég és a föld találkozása. Goethe, aki 1787-ben járt itt, így írt naplójában: „Soha egyetlen nézőközönség sem látott ilyen díszletet a színház félköréből.”
A színház reggel nyit, és érdemes korán érkezni, még a turistacsoportok előtt. Az arany órák – a kora reggel és a késő délután – a legszebbek: ilyenkor a fény puhán simítja végig a köveket, és az Etna kontúrja élesen rajzolódik az égre.
Taormina látnivalók
Taormina szíve a Corso Umberto, a keleti Porta Messina kapujától a nyugati Porta Cataniáig húzódó, körülbelül nyolcszáz méteres sétálóutca. Ez az útvonal a település társasági gerince: itt sorakoznak az éttermek, kávézók, butiksorok és cukrászdák, amelyek között órákat lehet elvesztegetni.
A Corso mentén három főtér tagolja a sétát. A Piazza IX Aprile a leglátványosabb: a tér egyik oldala nyitott, és korlátlan kilátást nyújt a tengerre és az Etnára. A sakktáblamintás kőpadlón állva az ember úgy érzi, mintha egy hatalmas erkélyen lenne, a lába alatt a partvidékkel. A téren áll a barokk San Giuseppe-templom és a középkori Torre dell’Orologio, az óratorony, amely a régi városfal egyik kapujaként szolgált.
Tovább haladva a Piazza del Duomo-ra érkezünk, ahol a 13. századi dóm homlokzata és a központi barokk szökőkút – rajta a város jelképe, a kentaurleány – alkotják az építészeti főhangsúlyt. A környező sikátorokban kisebb galériák, antikvitásboltok és helyi kézművesek műhelyei rejtőznek.
A legnyugatibb pont, a Porta Catania környéke csendesebb és helyibb hangulatú: itt élnek a taorminaiak, itt vannak a szomszédsági zöldségesek és a reggeli espresso-bárok, ahol a turisták még nem vették át az uralmat.
Taormina strandok: az Isola Bella és társai
Taormina a sziklatetőn trónol, de a strandjai a mélyben, a víz szintjén terülnek el. A legismertebb partszakasz az Isola Bella környéke: a parányi, mandula alakú szigetecske vékony kavicsnyelven kapcsolódik a parthoz, és körülötte kristálytiszta, smaragdzöld vízben lubickolhatunk. A sziget ma természetvédelmi terület; a rajta lévő villát egykor Florence Trevelyan, az excentrikus angol növénygyűjtő birtokolta, aki a 19. század végén jelentős szerepet játszott Taormina nemzetközi felfedezésében.
Az Isola Bella strandját a központból funivia – drótkötélpálya – köti össze a magasban fekvő várossal. A néhány perces út maga is élmény: az üvegezett kabinokból csodálatos kilátás nyílik a partra és a tenger felé.
Aki kevésbé zsúfolt partot keres, az próbálja ki a Mazzarò Beach-et, közvetlenül a drótkötélpálya alsó állomása mellett, vagy utazzon tovább a közeli Giardini-Naxos-ba, ahol hosszú, homokos strandok várják a fürdőzőket. Giardini-Naxos egyébként a régi görög Naxos romjainak helyszíne is – a régészeti park közvetlenül a tengerpart mellett fekszik.
A strandok infrastruktúrája jól kiépült: napernyőket és napágyakat bérelhetünk, a strandklubok éttermei friss tengeri fogásokat kínálnak, és a merüléshez vagy snorkelezéshez felszerelést is kölcsönözhetünk.
Kertek és kilátók: a Giardino della Villa Comunale
Florence Trevelyan másik öröksége a Giardino della Villa Comunale, Taormina legszebb nyilvános parkja. Az angol nő a 19. század végén vásárolta meg a területet, és egzotikus növényeket – bambuszt, pálmákat, ritka virágokat – telepített a mediterrán éghajlat alá.
A kert legkülönösebb elemei a Victorian Follies: parányi, fa és tégla építmények, amelyeket Trevelyan madármegfigyelésre és teázásra használt. Az apró tornyok ma is állnak, és különös kontrasztot alkotnak a mediterrán vegetációval.
A park sétányain végigsétálva több kilátópont is feltárul: a tengerre, az Isola Bellára és az Etnára egyaránt ráláthatunk. Naplementekor a park különösen varázslatos – a helyiek is idejönnek, hogy a nap utolsó sugarainál sétálgassanak.
Az Etna árnyékában
Taormina elválaszthatatlan az Etnától. Európa legnagyobb és legaktívabb tűzhányója – 3357 méteres magasságával – szinte minden kilátópontról látható, és jelenléte meghatározza a táj karakterét. A vulkán folyamatosan működik: a csúcs körüli kráterekből rendszeresen száll fel füst és hamu, időnként pedig látványos kitörések festik vörösre az éjszakai égboltot.
Taorminából számos szervezett túra indul az Etna felé. A legkönnyebb megközelítés a déli oldalon lévő Rifugio Sapienza menedékházig vezet, ahonnan drótkötélpályával és terepjáróval juthatunk fel a csúcs közelébe. A túra során holdbéli tájak, megszilárdult lávafolyamok és aktív kráterek között barangolhatunk – természetesen szakképzett vulkanológus vezetésével.
Az Etna nemcsak félelmet kelt, hanem áldást is hoz: a vulkanikus talaj különlegesen termékeny, és a lejtőkön szőlők, pisztácia- és mandulafák teremnek. Az Etna DOC borok – különösen a Nerello Mascalese szőlőből készült vörösök – az utóbbi évtizedben nemzetközi hírnévre tettek szert.
Taormina gasztronómiája: szicíliai konyha ínyenceknek
Taormina konyhája a szicíliai gasztronómia kirakata. Az Etna termékenysége, a tenger közelsége és az arab-görög-normann hagyományok keveredése egyedi ízvilágot teremt, amely minden más mediterrán konyhától megkülönböztethető.
A szicíliai étkezés elmaradhatatlan eleme az arancino (vagy arancina, ahogy a palermóiak hívják): rizsgombóc húsos, sajtos vagy ragus töltelékkel, aranybarnára sütve. Az utcai árusoknál kapható változat éppoly jó, mint az éttermekben – sőt, sokak szerint jobb.
A tészták közül a pasta alla Norma a sziget nemzeti eledele: paradicsomos-padlizsános szósz, sós ricottával megszórva, a cataniai operakomponista, Vincenzo Bellini tiszteletére elnevezve. A tengerparti éttermekben a spaghetti ai ricci di mare – tengeri sünös spagetti – kínálja a legintenzívebb tengeri élményt.
A desszertek között a cannolo a király: ropogós, rántott tésztahenger, édes ricottakrémmel töltve, pisztáciával vagy kandírozott narancshéjjal díszítve. A granita – jeges gyümölcskrém, mandulából vagy citromból – a szicíliai reggeli szerves része, brioche kíséretében.
Taormina éttermei között akad Michelin-csillagos finomkonyha és egyszerű trattoria egyaránt. A Corso Umberto környékén az árak magasabbak; aki helyi hangulatot és értéket keres, az térjen be a mellékutcák kisebb vendéglőibe.
Kirándulások Taormina környékén: Castelmola, Savoca, a Gole dell’Alcantara
Taormina ideális kiindulópont a környék felfedezéséhez.
Közvetlenül a város fölött, a hegytetőn rejtőzik Castelmola, egy apró falu, amelyet sokan Szicília egyik legszebb településének tartanak. A sikátorok között mandulatej-granita és házi mandulabor várja a látogatókat, a legmagasabb pontról pedig – a normann vár romjaitól – a kilátás egészen a calabriai partig elér.
Savoca a Keresztapa-rajongók zarándokhelye: Francis Ford Coppola itt forgatta a film szicíliai jeleneteit, és a Bar Vitelli ma is úgy néz ki, mint ötven évvel ezelőtt. A falu középkori templomai és mumifikált holttesteket őrző kolostora a morbid érdeklődésűek számára is kínál látnivalót.
A természetkedvelőknek a Gole dell’Alcantara – az Alcantara-szurdok – kötelező program. A folyó a bazaltsziklák között mély, hűvös kanyont vágott; a víz nyáron is hideg, de a látvány – a geometrikus bazaltoszlopok és a smaragdzöld medencék – feledhetetlen.
Gyakorlati tudnivalók
Taormina megközelítése
Taormina Cataniától körülbelül ötven kilométerre északra fekszik. A legközelebbi repülőtér a Catania-Fontanarossa (CTA), ahonnan autóval vagy busszal nagyjából egy óra az út. A Catania és Messina közötti vasútvonal megáll Taormina-Giardini állomáson, de az állomás a tengerparton van, és a városközpontig busszal vagy taxival kell felmenni.
Autóval érkezőknek tudni kell: Taormina óvárosa autómentes zóna. A parkolás a város szélén lévő parkolóházakban megoldható, de nyáron a helyek gyorsan elfogynak.
Taormina szállások
Taormina szálláslehetőségei a történelmi palazzókban kialakított butikhotelektől a modern tengerparti üdülőkig terjednek. A Belmond Grand Hotel Timeo a színház tövében, a San Domenico Palace pedig egy 15. századi kolostorban fogadja vendégeit – mindkettő a világ egyik legszebb szállodája. Családiasabb opciók is bőven akadnak: a Corso Umberto mellékutcáiban számtalan B&B és apartman kínál kedvezőbb árakat.
Mikor érdemes Taorminába utazni?
A főidény július-augusztus: a strandok zsúfoltak, az árak csúcson, a melegben a városnézés is fárasztó. Április–június és szeptember–október az ideális időszak: a nappali hőmérséklet kellemes, a tenger még fürdésre alkalmas, és a turistatömeg kezelhetőbb. Az Etna túrázáshoz a késő tavasz és a kora ősz a legalkalmasabb.
Miért épp Taormina?
Szicília tele van csodákkal: Palermo piacai, Siracusa antik színháza, Agrigento templomai mind megérdemlik a látogatást. Taormina mégis más. Ez a hely a szicíliai utazás kvintesszenciája: egy város, ahol a görög múlt, a barokk elegancia, a mediterrán tengerpart és a vulkáni fenségesség egyetlen panorámában olvad össze.
Taorminában az ember reggel kávézik a Piazza IX Aprile teraszán, miközben az Etna füstöl a háttérben; délben kavicsos parton hűsöl a kristálytiszta vízben; délután antik színház lépcsőfokain ül, és este a Corso Umberto boltívei alatt sétálva kóstolja a granita jeges édességét.
Ez a vertikális város, a tenger és a tűz között, a sziklára épült álom – ez Taormina. És aki egyszer meglátta a Teatro Antico nézőteréről azt a panorámát, amelyet Goethe is megcsodált, az soha nem felejti el.
Fotók: Tripadvisor, Depositphotos